Szóval... ma reggel felkeltem. Cssssüütörtök. Ezt mondtam, miután felébredtem az ébresztőóra előre sejtett hatására. Jó hosszan, enyhe undorral. Nem, inkább unottan. Cssssüüüütörtökkkk. Még nem szombat... és nem is péntek. Na mindegy, az idő, az halad, nekem meg muszáj felkelnem. Kimentem, belenéztem a tükörbe. "TE ÚÚRISTEN......." gondoltam, "ezzel muszáj valamit művelni". A hajamra gondoltam. Ha valamihez hasonlítani lehetne, akkor arra a dologra asszociálok, ami... nem tudom pontosan, mi az, azt hiszem, Amerikában szokott lenni, a melegebb tájakon; nagyon könnyű, eszméletlen borzas, és gurítja a szél. Szóval először felöltöztem, majd összekészítettem a tancuccaimat. Felkaptam a hajvasalót, a fésűt és a hajlakkot, és bevonultam a fürdőbe. Hat óra öt körül lehetett... a többiek még alszanak, mindig hatra állítom be az ébresztőt, hogy legyen időm elkészülni. Rendesen felöltözni... ezúttal egy barna-sárga csíkos pulóvert vettem fel, és egy sötétzöld csőnadrágot. Szóval kivasaltam a hajam, és jóóó sok hajlakkot raktam rá... különben előbb-utóbb megint a fent említett vadnyugati akármire kezdene hasonlítani. Ráadásul ma színjátszó is van... úgyhogy haza sem jövök. Mire végeztem, már a többiek is felébredtek. Megreggeliztem, majd elindultam a suliba. A suliba... ahol ott van a sok tanár, a sok utálkozó, de legfőképp MÁRK... nem tudom, vele is mi legyen?!
♦♦♦
Első óra. Matematika. Rűűűűhellem. De Márk ott ült mellettem... helyet cserélt Grétával, aki mellett ülök. A fülembe súgta, hogy a szünetben az épület előtti padon találkozzunk, mert szeretne velem beszélni. Ne, nem akarom... haza akarok menni! Hányingerem van.
♦♦♦
Hánytam. Nem Márk miatt... gondolom. De nagyon fáj a hasam. Szóval hálistennek haza tudtam kéredzkedni. Lefeküdtem az ágyba... szerintem lázam van. Sok ez nekem...
Hű te lány! Annyira jól írsz :DD
VálaszTörlésCsak raknál fel többet... szóval szerintem mindenképp folytasd :)
Köszönöm szépen :) Csak nem mindig van ihlet. De igyekszem :)
VálaszTörlés