Huh... ma reggel felébredtem, és azt éreztem, hogy nagyon nincs kedvem iskolába menni, és a padot koptatni. Tegnap nem volt ennyire erős bennem ez az érzés, mert izgatott voltam a változás miatt. Nagyjából számítottam valami olyasmi jelenetre, mint ami tegnap lezajlott. Szóval felébredtem. Felültem az ágyban, és pár percig ott ültem egy helyben, gyakorlatilag félálomban még. Aztán majdnem leestem a létráról lefelé menet, majd odabotorkáltam a szekrényemhez, és megint 3 percet eltöltöttem azzal, hogy hálóingben állva bámultam a ruháimat. Arra eszméltem, hogy liabőrös vagyok. A francba, nem megy a fűtés. Kiválasztottam egy piros, fodros pulcsit és egy fehér csőnadrágot. Az a gondolat futott át a fejemen, hogy lassan be kéne szerezni egy One Direction-ös pulóvert. Aztán megreggeliztem, felvettem egy fekete bokacsizmát, majd elindultam a suliba. Mikor kiléptem az ajtón, megcsapott a hideg. Látszott a lehelletem. Ezzel egy picit játszottam, majd elindultam.
A földön lévő levelek már nem is sárgásak, hanem egészen barnák, és szárazak. Csörögnek, amikor közéjük lépek, és lassabban érnek le, amikor beléjük rúgok. Ez egy kissé érdekesebbé teszi a reggeli, unalmas utat.
Odaértem az iskolába. Beléptem az ajtón, jólesett a bent lévő fűtőtestek melege. Felbattyogtam a lépcsőn, hozzávetőlegesen nulla százalék kedvvel, majd elfordultam balra, és benyitottam a folyosó végén lévő ajtón. A látvány, mely fogadott, nem nagyon hozta vissza az iskolához való kedvem. Öt perc múlva lesz nyolc óra, és a rendetlenség nem olyan, mint a régi diákfilmekben. Papírrepülők helyett csúnya és perverz szavak repkednek a levegőben, néhány lány a telefonját babrálja. Mások a helyükön, csendben várják a tanárt, megint mások a pad tetején, hangosan csevegnek. Elfoglalom helyemet mind a tanteremben, mind a tevékenységben, ami hozzájárul az osztály légköréhez. Csöndben leültem, és előkészítettem a történelem felszerelést. Na ez az, ami szinte soha senkinél nem hiányzik, ugyanis az igazgató a töritanárunk.
Belép az ajtón, és a zajt mintha elvágták volna. Mindenki igyekszik észrevétlenül a helyére slisszolni, hogy nehogy lehordja a tanár.
- Mit adtam fel múlt órán?
- Ki kellett jegyzetelni Ausztriát a 14. oldalról - szólal meg valaki.
- Ki az, aki nem csinálta meg? - kérdezi. Vizslató szeme végigpásztázza a termet. Egy kéz felemelkedik.
- Te állj neki most, a többiek...
- Nincs könyvem... - mondja. Nem látszik rajta, hogy nagyon félne.
- Miért nincs? - kérdezi az igazgató.
- O... otthonfelejtettem... - más tanár ilyenkor kizavarná az óráról, azonban...
- Hát, akkor találjunk ki valamit. Nincs esetleg valaki, aki Andráson kívül elfelejtette elkészíteni a házi feladatát? - semmi válasz. Aztán valaki felteszi a kezét.
- Edit! Szerencse. András, ülj Edit mellé, és készítsétek el közösen. A többiek pedig jegyzeteljék ki a Szovjetunió kialakulását. Nekem most dolgom van - szólt. Egy igazgatónak mindig millió dolga van. - Aki kész a feladatával, mehet szünetre.
Ugye, milyen kedves is igazából az igazgatónk? Igazából tényleg tud szigorú lenni, de általában jófej. Simán leáll kosarazni az ötödikesekkel, nem haragszik meg, ha valaki nem ért vele egyet, és vitatkozni kezd.
A feladat hamar kész lett. Szünetben Grétivel tárgyaltuk ki a One Directiont. Következő óra szintén történelem volt, majd két magyar következett. Az első órán tollbamondást írtunk, a másodikon fogalmazást. Én a történetembe beleszőttem a One Directiont, persze úgy, hogy a tanár ne jöhessen rá. Öt külföldi jóbarátként írtam a fiúkról, akik egyébként zenélnek is, és voltam koncertjükön, meg minden... ötöst kaptam rá.
Az utolsó két óra matek lett volna. Érdekes nap a szerdai, csak háromféle óránk van, és mind a három dupla. De az utolsók elmaradtak, mert a matektanár beteg volt. Na nem baj. Jobbulást neki. Egyébként is elfelejtettem megcsinálni a házit, tegnap egész délután földrajzoztam.
Ma elkészítettem a matekot, aztán beszélgettem a csoportból Lilivel. Lényegtelen dolgokról... és Anna még mindig nem válaszolt. Mi van, tönkrement a gépe?
Elnézést, hogy tegnap nem írtam, és a tegnapelőtti rész nem lett olyan részletes. Nem mindig van időm, de egyébként igyekszem naponta frissíteni a blogot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése