• 8 • Take Me Home

Hát, lottózni nem lottózok azóta sem. 18 éven aluliaknak nem szabad, a szüleim pedig nem hajlandóak... helyette viszont a spórolt pénzemből megvettem a Take Me Home című lemezt. Eszméletlen, hogy milyen jó zenék vannak rajta. De ez mondjuk nem meglepő.
Van ez a projekt, a Bring Me To 1D - amin sajnos sok társammal egyetemben nem vehettem részt, mivel csak 13 éves vagyok. Hallottam, hogy ki nyerte meg... nem gyűlölködök, inkább csak csalódott vagyok. Ennek nem így kellett volna történnie. De nem hiszem, hogy nekem kellett volna megnyernem, még ha játszottam volna is; hiszen én csak pár hete ismerem a srácokat, valaki pedig 2010 óta arra vár, hogy találkozhasson velük. De nem a szerencsés nyertes. Hallottam róla egyet s mást. Directionator, ahogy a többiek nevezik. Ez azt jelenti, hogy cukizza őket, de körülbelül csak Harryt szereti, és/vagy Niall-t utálja... Az élet igazságtalan.

Néha azt kívánom, bárcsak Angliában születtem volna... Olyan szép hely. London is. Meg az összes többi hely. Jó Annának, hogy legalább láthatja... Még az sem érdekelne, hogy olyan csúf az időjárás. És pláne, hogy a 1D angol együttes.

Ma nincsen iskola. A tanárok továbbképzésre mentek. Az a jó, hogy ez nekik ilyen háromnapos program, és mindig pénteken kezdődik. (Kezdődhetne szerdán is, mondjuk...) De a lényeg, hogy most itthon csücsülök. És a Take Me Home-ot hallgatom, amit tegnapelőtt hozott meg a futár. Nem lehet megunni.

És történt még valami. Van egy fiú az osztályban, aki tetszik. Csak két baj van:

• Én nem tetszem neki, csak barátként tekint rám

• Ha összejönnénk, akkor marhára féltékeny lenne a One Directionre. 

De ne... nem akarok szerelmes lenni. Az olyan rossz dolog. Főleg viszonzatlanul. Annyiszor történt már ez velem. Márk a neve, és ő a hatodik viszonzatlan szerelmem... ha tudod, mire gondolok... Nem, egyébként csak viccelek. Tényleg sokszor történt már ilyen. Próbálom kiverni a fejemből... várjunk csak. Éppen most írt Facebookon. Nem akarom elhinni...

M: Szia. :)

É: Szia... :/


M: Vmi baj van??


É: Semmi, semmi. Hagyjuk.


M: Mondd el meghallgatlak. :))


É: Ööö... köszi, kedves vagy, de azt hiszem, nem szeretném elmondani.


M: Ahogy gondolod. Am micsi?


É: Zenét hallgatok.. :)


M: Mifélét? Gondolom nem Vándájreksönt, mint az egész osztályban a csajok. Te olyan... más vagy. Egyedi. :))


Na, ne. Ezt ne. Ezt nagyon, nagyon, nagyon ne. Most mi a francot csináljak? Márknak lehet, hogy bejövök, mert más vagyok, mint a többiek... A francba.


É: Nem, dehogy. :D Michael Jackson-t.

M: Az legalább jó. XD A 1D olyan, mint öt buzi... XDD


É: Igazából nem buzik.


M: Honnan veszed? De te azért nem szereted, ugye? :c


É: Mi...? Én? Ja, dehogy :DD


M: na azért :d azt csak az ilyen kis tinip#csák szeretik. te sokkal jobb vagy, mint ők <3


Basszus... ezt nem hiszem el. Szívecskét írt! SZÍVECSKÉT! Én elájulok. Nem azért, mert olyan jól esik... normális esetben szinte kitörnék a boldogságtól... de most nagy szarban vagyok. Most mi legyen? Titkoljam el előle, hogy szeretem a 1D-t? Pár osztálytársamnak már úgyis elmondtam... De neki nem. Talán nem fogja megtudni. Na mindegy, majd lesz, ami lesz.


É: hogy érted azt, hogy <3?

M: igazából... már régen el akartam mondani...

Nagyon kimelegedtem. Érzem, hogy elvörösödöm. Ez nem lehet igaz! És ezt most nem azért mondom, mert boldog vagyok... vagyis hát félig. 


M: ...hogy tetszel nekem :$$

É: ó... nahát...


Na jó. Erre semmi értelmeset nem tudok mondani... sosem volt még ilyen velem, hogy valaki tetszett, és én is bejövök neki... főleg, hogy azért szeret, mert nem tudja, hogy én is odavagyok egy, őszerinte "nyálas" fiúbandáért. 


M: Ezt most úgy érted, hogy én... én meg nem?

É: hát... öhm... igazából épp ellenkezőleg.


Én főbe lövöm magam. Mibe keveredtem?!


M: ennek nagyon örülök!! <3 el sem tudod képzelni, mióta gyűjtöm a bátorságot, hogy elmondjam. :))) <3 imádlak <3

A gyomrom a torkomban van. Meg a szívem is. Szerencse, hogy ülök... Valahogy sosem kezeltem jól a szerelmi vallomásokat. Mindig zavarba jöttem tőlük... leginkább azért, mert eddig mindig olyan ember vallott szerelmet, aki nekem nem jött be. És... áh, nem tudom. Igazából nagyon boldognak kéne lennem, és az is vagyok... félig. Félig nagyon boldog, félig pedig nagyon nem.


É: <3 Na, nekem most mennem kell :))

Egy frászt kell mennem. De ezt a beszélgetést nem tudom tovább folytatni... Ő az osztálytársam, hétfőn találkozni fogok vele, és nem tudom, hogy fogok a szemébe nézni. Hazugságban kell majd élnem. Nem kellett volna azt mondanom, hogy ő is bejön... más részről meg boldog vagyok. Márk annyira kedves fiú. Nem mondanám túlzottan jóképűnek, de nem is ronda. És tiszta bolond! Mármint jó értelemben. Na mindegy. De ezt nem tudom, hogy fogom túlélni. Hallgassunk egy kis Take Me Home-ot.