Kezdek felébredni, a szemem még csukva van. Megnyugtat a gondolat, hogy szombat van, és nem kell iskolába mennem. Eszembe jutnak a dolgok, amik tegnap történtek, és minden álom kimegy a szememből. Felülök az ágyamban. Uhh... tegnap elfelejtettem fürödni. Rálépek az ágyhoz tartozó létra felső fokára, és megborzongok, amikor meztelen talpam a hideg fémhez ér. Lemászok, csendben, mert a testvéreim még alszanak. Két öcsém van, és egy húgom. Aranyosak, ahogy így együtt alszanak - egy vörös, egy szőkébb és egy teljesesn szőke fej. Elmosolyodom, majd kinyitom az ajtót. A folyosón nincs fűtés - magamra fonom a karjaimat, amíg áttipegek a fürdőszoba felé. Levetem pizsamámat, és belépek a zuhanyzóba. Megnyitom a zuhanyt. Hideg, de lusta vagyok átállítani, viszont így legalább felfrissít. Gyorsan megmosakszom, aztán felöltözöm. Belebújok a papucsomba, és kimegyek a konyhába.
- Jó reggelt - köszön az anyukám.
- Jó reggelt - mosolygok rá. Az asztalon vaj van, és... kalács. Meglepődök, és ránézek Anyura. Sötétbarna, enyhén őszülő haját kontyba fogja. Nem túl idős, de már enyhén ráncos az arca. Pont olyan, mint egy anyuka.
- Édesapád tegnap éjfélig bent dolgozott a munkahelyén - kezdi -, és ezért több pénzt kapott. Képzeld, sikerült befizetnünk a villanyszámlát - mosolygott. Szeme sarkában ránc jelent meg. Az édesapám autószerelő, és néha előfordul, hogy sokáig marad bent.
- Nahát, ez nagyszerű - mondtam széles mosollyal. Megkentem magamnak egy kalácsot, és némi eperlekvárt is felleltem a hűtőben. Elfogyasztottam, majd bementem a szobámba. Kapcsoltam egy kis zenét... Persze, hogy One Directiont. Majd elővettem egy nagy kartondobozt, amiben a régi újságaimat tartottam. Elkezdtem kipakolni - volt benne legalább 50 magazin. Régebben bosszús voltam emiatt, de most nagy örömmel tapasztaltam, hogy majdnem mindegyikben van valami a One Direction-ről. Kiszedtem a posztereket, óvatosan, hogy a tűzőgép kapcsa fel ne hasítsa a vékony papírt. Összegyűlt 7 poszter: egy-egy a bandatagokról, egy közös, és egy óriásposzter, amin a Take Me Home borítója van. Olyan boldog vagyok, hogy nevetek. Óvatosan összehajtom a posztereket, és felteszem az ágyamra. Aztán odasétálok az asztalomhoz... általában elkerüli a figyelmemet, de most szemembe ötlik, hogy milyen nagy a rumli a szobánkban. Sajnálattal látom, hogy nagy részét az én széthajigált ruháim teszik ki... sebaj. Majd később elpakolom, most fontosabb dolgom van. Sokkal fontosabb - gondolom magamban, és elmosolyodok.
Kihúzom az asztal fiókját. Itt is egy csomó minden van. Ceruzák, radírok, filctollak, egy régi napló, aminek nem tudom, hol a kulcsa, egy másfél éves születésnapi meghívó, egy karkötő, egy olló, folyékony ragasztó... és sok minden ehhez hasonló. Kis kotorászás után megtalálom, amit keresek: a ragasztószalagot. Felmászom az ágyamba, és megfogom a hozzám legközelebb eső posztert.
Nem telik bele öt perc, és a kis kuckóm - ami gyakorlatilag a kétszemélyes emeleteságy felső emelete által elhatárolt rész - teljesen ki van plakátolva. Középen kihagytam egy kis helyet. Újra lemegyek az asztalomhoz, majd fekete temperát és egy ecsetet veszek elő a mindent-tároló fiókból. Nagy betűkkel felmázolom a falon található üres falra: ONE DIRECTION, és a végére még egy szívet is biggyesztek.
Elégedetten szemlélem művemet, majd odaültem a gépemhez. Egy új üzenet Annától.
"Igen, tudom. Örülök, hogy ezt végre te is belátod. Sosem mertem volna remélni ;) Nézd meg ezt a videót! Ha jönnek Magyarországra - az sokára lesz, addigra én is otthon leszek - akkor mi is elmegyünk egy koncertre, ugye?? :) http://www.youtube.com/watch?v=WziZm7mXA10 "
Én pedig ezt válaszoltam:
"Persze. Ha lesz elég pénzem. Majd minden ünnepre pénzt fogok kérni, hogy összegyűljön annyi, amennyit egy jegyért fizetni kell." Másoknak ez nem ilyen nehéz... "De te szerencsésebb vagy. Angliában nem voltál koncerten?"
Enter. Á, dehogy, nem volt eddig elég gondolat a fejemben. Persze, ez egy zenével foglalkozó banda - nagyon sikeres, és egy csomó koncertjük van. Magyarország meg egy kicsi, szegény ország, nem nagyon fog sor kerülni arra, hogy idejöjjenek, mert miért is tennék? Na, de nézzük a jó oldalát: minél később jönnek, annál több időm van gyűjteni.
Google keresés: One Direction concert dates 2013
New York... Atlanta... Anglia... Nem, Magyarországra sajnos - vagy szerencsére? - nem jönnek. A jegyárak pedig, ahogy a külföldieket néztem, 300 dollár körül kezdődnek, de láttam több ezer dollárért, ami leglalább félmillió forint. 300 dollár is hatvanezer forint körül van. Szóval húzós. De nekem megéri, akkor is, ha 3 évig nem kapok semmit se karácsonyra, se a születésnapomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése